Tehát a történet a semmivel kezdődik. A semmivel meg az Istennel.

És ezt a semmit valahogy úgy kellene elképzelni, mint egy nagy üres rajzlapot, ami előtt ott ülsz, de aztán kézbe veszed a ceruzád, elkezdesz rajzolni, satírozni, aztán meg színezni, és amikorra megtelik a lap, máris egy egész világot teremtettél.

Isten pontosan ugyanezt tette a maga semmijével. Egy kerek hétig dolgozott rajta. Elmesélem pontosan, minden részletre kiterjedően, hogy mivel is töltötte a hetet.

Egyszer volt, hol nem volt.
Ugye, így kell kezdeni egy rendes mesét?
De az enyém nem így kezdődik. Hanem valahogy így:
Egyszer sem volt, sehol nem volt, semmi nem volt.
Csak az Isten.
Hogy ő ki?
Hát, erre nehéz válaszolni.
De azért remélem, hogy mire megismersz néhányat ezek közül a történetek közül, már te is tudsz róla mesélni egy kicsit.